El Camino

A Szent Jakab-út, vagy El Camino, ahogy spanyol neve (Camino de Santiago) után gyakran hívják egy középkori zarándokút, mely Spanyolország északi részén halad végig, a Pireneusok lábánál fekvő Saint Jean Pied de Port-tól, Santiago de Compostela végállomásig.

Ezt az utat Francia útnak is nevezik, mely a 4 fő út egyike, melyek Hispániában egyesülnek.

A Camino mentén nyomon lehet követni az ereklyék kultúráját, a természet, az ősi művészet és építészet remekeit. A néhol ködbe burkolózó galíciai táj folyói s fái, a régmúlt kelta hagyomány istenségeit, mondáit, manóit és tündéreit idézik.

Az emberiség mindig is tisztában volt vele, hogy bizonyos helyszínek szokatlan spirituális erővel rendelkeznek, amely magával ragadja az odalátogatókat, megtisztítja a tudatukat, a “hely szellemének” köszönhetően egy magasztosabb világ közvetlen irányítása alá kerülhetnek. Felismerték azt is, hogy az Istenhez vezető legbiztosabb út, az ilyen energia-forrásokat érintő zarándoklat, melynek során a külső körülmények, és a belső változások hatására megérinthetik, szóra bírhatják a Teremtőt, személyes üdvözülést nyerhetnek.

A Camino a lemondások, a “vissza a gyökerekhez”, a belső utak megnyílásának, az üdvözülés és az “újjászületés” szimbólumává vált. Napjaink zarándokai a tisztelettétel mellett abban a reményben vállalkoznak a kemény útra, hogy önmaguk megismerésén keresztül közelebb kerüljenek Istenhez, sokszor azonban egyszerűen csak a mindennapoktól való kiszakadás, az új kihívások leküzdése és az utazás öröme a céljuk.

Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.

A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.

Azt hiszem ehhez az úthoz nem kell vallásosnak lenni. Van akinek valóban a vallásról, van akinek a küzdésről, van akinek a megbékélésről szól. Ami közös bennük az az ÉLMÉNY, amit ezzel a pár sorral igazán jól lehet érzékeltetni:

Jó volt nekivágni,
jó volt megérteni, hogy a kaland, az utazás, az egyedüllét nem mumus,
jó volt menni,
jó volt meghallgatni másokat,
jó volt levetni a szokásaimat,

jó volt felfogni, milyen embertelen is az a fajta lét, amibe minket belekényszerít az élet,
jó volt magamra utaltnak, mégis egy közösség részének lenni,
jó volt, mint csiga, házzal a hátamon élni,
jó volt egyszer csak ki- be- át- túllépni, sőt magamra csodálkozni, hogy én lépek,
jó volt a kacatokat kidobni, (bárcsak rendszeresen tehetném ezt itthon is),
jó volt elfáradni,

jó volt magyar szót hallani,
jó volt tisztán boldognak vagy szomorúnak lenni,
jó volt befogadhatatlan mennyiségű “várost nézni”,
jó volt odakint megtanulni, hogy a távolság nem csak kilométerben mérhető,
jó volt megismerni a határaimat,
jó volt pihenni,

jó volt fizikailag átalakulni,
jó volt egy kicsit egyedül,
jó volt újra látni,
jó volt megdöbbenni,
jó volt lelkileg kiürülni és újra töltekezni,
jó volt napfelkeltét nézni,
jó volt az adás öröméért adni,
jó volt vágyakozni,
jó volt megérkezni,
jó volt Otthon,
jó volt érteni amit mondanak,
jó volt keresni,
jó volt a barátokat megismerni,
és hihetetlenül nehéz volt őket elengedni.
Jó volt hazajönni?


Belső béke. Nyugalom. Csend. Letisztultság. Nekem ezt jelentette.


Összes megtekintése

Ha nekivágnál, de vannak kérdéseid…
Ha bizonytalan vagy, hogy megértél-e már rá…
Ha csak egyszerűen kíváncsi vagy milyen ez…
..és azt gondolod szívesen hallanál róla…
Írj! vagy hívj: +36 30 8 23 68 44 (pál andrea)
megosztom, amit tudok… :)